Teo a Király fürdőben ismerkedett meg Judittal és Imrével. Mással is megismerkedett már ott: new orleansi lánnyal a szaunában, indonéz fiatalokkal a zuhany előtt, és másokkal. Juditékkal a pénztárnál. Meg kellett nyugtatni őket, hogy nem hiába állnak a sorban egy órája.
Először jártak itt, előző héten a Lukácsban voltak. Mikor végül bejutottunk jól jött nekik az idegenvezetés. Egy ismeretlen fürdőben mindenki idegenül mozog. Még egy jól ismertben sem tudjuk, hogyan kell viselkedni. De ez már egy hosszabb történet. Juditra mindenesetre olyan letaglózó hatással volt ez a szerda délután, hogy elküldte nekem fürdőélményét. Most megosztom veletek!
Életem első látogatása a Király fürdőben kifejezetten nagy hatást gyakorolt rám - a szó minden értelmében. Az élmény páratlan, a fürdő brutális, a kiszolgálás pedig infernális.
Körülbelül egy órámba került - egy átlagosnak hitt szerda délután -, hogy bejussak a fürdő területére, hiszen a pénztár számára technikailag bevehetetlen bástyának bizonyult néhány jegy kiadása. Már csak nevetek rajta, de valóságos lincshangulat alakult ki a pénztárnál. Ideges nyugdíjasok, pofákat vágó turisták, és én, aki a végén a legjobban hőbörögtem. Végül kiderült: képtelenek Erzsébet-kártyát kiadni, persze, mint mindig, nem ők a hibásak, semmi bocsánatkérés, semmi vigaszági apró ingyen belépő, mint ahogy azt a Lajtán túl tették volna. Nem kellett volna sok számomra, hogy átmenjek a Lukácsba, ám Teo ottermett és megnyugtatott: bírd ki, jó lesz.
Ám az öltöző sem volt jobb, ahol egy szánalmasan neveletlen kabinos krémessel a szája szélén oktatott ki, hogy miként kéne viselkednünk, és mihez kellene tartanunk magunkat a fürdőjében. Boldogok a lelki szegények, ugye, mint tudjuk!
A Király fürdő azonban páratlan! Sosem láttam ehhez hasonló szépségű fürdőt. A csodás látvány, ahogy a kupola apró résein áthatol a fény, emelkedett hangulatot ébresztett bennem. Noha azt hittem, kissé nagyobbak a medencék, éppen kényelmesen éreztem magam, hiszen megszámoltam, s rajtam kívül csupán 14 fürdőző tartózkodott összesen a négy medencében. A medencék hőfoka is rendkívül kellemes volt, s a különböző hőmérsékletű medencékben alámerülve igazán felfrissültem! Természetesen a gőzkabint, és a hőlégkamrát is kipróbáltam, előbbi kissé túlhevítettnek tűnt. Két óra a Király vizében tökéletes testi és lelki kikapcsolódás volt számomra, a fenti pihenőrészleg pedig mókás időutazást nyújtott! Különösen jól szórakoztam a negyven-ötven éves feliratokon, melyek például a pedikűrkészlet Igazgatói Utasítás általi fertőtlenítési szabályait adják hírül a fürdőző közönségnek! Summa summárum: tökéletes lehetett volna, ha történetesen nem Magyarországon lettem volna.
Tisztelettel, Beszterczey Judit
