A fürdő meglehetősen intim terep. Férfiak és nők félmeztelenül, alélva ücsörgünk egymás mellett, idegenül is. Mintha egy nagy családi kanapén heverésznénk. Így aztán nagyon könnyű modortalanságot elkövetni. Meg is tesszük. Gyakran. Kis magyar fürdő-kulturálatlanságunknak tüköre sorozatunkban először nézzük a legjellemzőbbet!
...álltunk a Lukács-fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. (…) Tömérdek honfitársunk sütkérezett az uszoda három nagy napozóteraszán; a padok, fekvőágyak mind el voltak foglalva persze. (…) Felszabadul egy ágy - mondtam.
De jóformán még el sem indultunk a felszabadult napozópriccs felé, máris elfoglalták előlünk az ügyesebb fiatalok. Előbb kellett volna megközelítenünk, mintegy elébe célozni, „belopni a távolságot”, aztán repülőstarttal rá. Ugyanis időközönként hol itt, hol ott felálltak a fekvőszékekről, de csak azért, hogy lemenjenek úszni egyet, vagy zuhanyozni: ezek otthagyták a cókmókjukat, újságot, strandtáskát. Az volt a technikája a dolognak, hogy az ember figyeli, ki szedelődzködik komolyan, aztán…
Ezzel az 1957-es Lukács fürdőbeli epizóddal kezdődik Ottlik Géza halhatatlan remekműve, az Iskola a határon. Kulturáltságunk ma is az 1957-es szinten van. A padok, fekvőágyak ma is mind el vannak foglalva, persze.
Legutóbb a Gyulai Várfürdőben éreztem a fogolydilemma vesztesének magam. (Játékelmélet, megvan?) Az új élményfürdőt körbevevő, valóban számtalan fekvőágyra mind-mind le volt pakolva egy törölköző, egy táska, valami... Miközben mindenki a medencékben lubickolt. Legfeljebb egy-két ágyon ücsörögtek. Még arra sem volt esély, hogy a szaunákból kijőve kissé megpihenjen az ember - noha a szaunaetikett szabályai szerint ez egyenesen kötelező! Nyugágy tehát volt elegendő, csak hiányzott belőlünk a józan ész és a jóindulat.
Hiszen valljuk be: a fogasokat is igénybe lehetne venni, egy-egy törölköző vagy táska tárolására. Ebben a fürdőknek is nagy felelőssége van. Több helyen, jól láthatóan ki kell írni, ahogy például a Zalakarosi Fürdőben van:
Törölközővel, személyes tárggyal a fekvőágyat lefoglalni TILOS!
Ám ez még nem elegendő! Megfelelő számban fogasokat is kell biztosítani a nyugágyak mellett, hogy javuljon ez a botrányos közmorál. Csak gondoljunk bele: ezzel a kis logisztikával Gyulán az ágyak 90%-a szabadon állhatott volna..., hogy bárki bármikor ejtőzhessen egyet... Hiszen a fürdőnek éppen ez volna egyik legfontosabb funkciója!
Nem reménykedem, hogy egy cikksorozattal majd mindenki megtanulja, hogyan kell egy fürdőben viselkedni - bár üdvözlet minden nyitott szívű, és jóérzésű fürdővendégnek! Nem az a baj, ha bután viselkedünk, az a baj, ha ezt nem ismerjük fel, és nem vagyunk hajlandók tanulni belőle. Csak legyintünk: „Ha más ezt csinálja, majd pont én leszek a balek, a lúzer...”
Én is tudom: ha nem foglalom le azt az ágyat, akkor majd megteszi más. És ugyanúgy nem marad a végén egy sem, amire leülhetek. Mégis szívesebben vagyok lúzer, mint bunkó. Csak úgy. Sportból. Ha mindenki hasonlóan gondolkodna, nem csak hogy lenne mindig szabad fekvőágy, de egy érett gondolkodású, felnőtt társadalomban élnénk, ahol nem találkoznánk ilyen pitiáner problémákkal. Látni fogom, ha így lesz. Majd szólok, ha tele vannak a fogasok...
Ha a fürdők részéről megértetnék velünk, hogy nem muszáj önzőnek lennünk, a fogasok - ne adj isten törölközőszárítók - használata win-win szituáció lenne minden fürdővendég számára! Így valóban csak az használná az ágyakat, aki fekszik rajta. És az nem egy tárgy lenne...
Igazi változás ugyanis csak az üzemeltetés, azaz a fürdők vezetésének részéről érkezhet. Attól, hogy mi vagyunk a bumburnyákok, a felelősség mégis elsősorban az övék! Kötelességük volna olyan szabályrendszert hozni, és betartatni, ami kizárja a sértő, a másikról tudomást nem vevő viselkedést. Mert azért járunk a fürdőbe, hogy ott jól érezzük magunkat! Sok feladatuk van még...
Bevallom, előfordult már, hogy odébb toltam egy-egy pakkot a kőpadon, ne „ő” feküdjön már ott, hanem én. A tulajdonos biztosan engem nézett pimasznak. Hogy mér' nyúlok hozzá... Ám én erre biztatnék mindenkit, aki hasonlóval találkozik. Ne ostoba emberek tárgyai relaxáljanak a fekvőágyakon, inkább az élő, aki azért megy a fürdőbe, hogy a gyógyvizektől - ahogy a régiségben mondták: az élet vízétől - még élőbbé váljon. Le a tárgyakkal a padokról!
Még sokszor el fogom mondani, hogy kifejezetten a fürdőetikett betartatására alkalmazott, képzett menedzserekre lenne szükség minden fürdőben! Erre alkalmasak lennének a szaunamesterek - és végre egy teljes állású feladattal láthatnánk el őket is!