Előző posztomban jeleztem, hogy a valódi fürdőélményeket immár az intézményes fürdőrendszeren kívül érdemes keresni, ám adós maradtam az élmény leírásával.

A különleges élmény a szaunamester, Molnár István, alias Szaunamester Délipart szakmai egyéniségének, és a különleges helyszínválasztásnak köszönhető.  Az este visszaidézte számomra azt a lelkesedést, ami a szaunázás helyes módjával, és a szaunaprogramokkal való első találkozásomat kísérte. A kettő számomra – és gondolom sokak számára – nagyjából egybeesett. Ez mutatja, milyen nagy szerepet játszottak ebben a folyamatban az utóbbi 10 évben „elszaporodó” szaunamesterek.

Idővel megtapasztaltam, hogy a szaunaprogram sokféle lehet, és éppúgy érhetnek kellemetlen pillanatok, akár egy fürdőtúra során. Ám amit Molnár István ezzel a projekttel, a tó mellé helyezett mobil szaunával kitalált, továbbá ahová szaunaprogramja fejlődött – az újra feltétlen rajongással töltött el. István – Isten éltesse sokáig – egy lakókocsi szaunává alakításával a Balaton partjára helyezte szaunáját. Az ötlet – a merülőmedencének egy tóval való helyettesítése – az északi szaunázó népek világát, egy jól bevált élményt idéz meg. A Balaton partján elhelyezett mobil szaunából éppoly jól esett a Balatonban csobbannom, mint a finn tengerparton álló szaunaházból a Balti-tenger vízébe.

Meg kell jegyezni, hogy a Mobil Szauna Mester projektje Balatonaligán csak a nyári szezonban működik, meleg pihenő ugyanis itt nem áll rendelkezésre, a lehűtést-mosdást pedig maga a tó biztosítja. Az élmény elementáris, eszembe sem jutott, hogy a nyár azért nem tipikus szaunaszezon. A kissé szeles, tóparti estén igazán kellemes volt be-beülni a víztől karnyújtásnyi távolságra lévő forróságba, majd a tóban csobbanva, nedves testtel lehűlni a szabad levegőn. Az északi parton cikázó villámok nem tették tiszteletüket a szaunaesten – csak mint vetített háttér. A telihold pedig – mint újabb hangulati elem – már hab volt a tortán. A pihenőre – amely éppoly elengedhetetlen a szaunázáshoz, mint a lehűlés – a szomszédos masszázssátorba húzódtunk az egyre megélénkülő légmozgás elől.

Vihar szerencsére a déli parton nem lett, azt csak Délipart keltette – bent a forróságban. Törölközőjét  az idők során hatalmas legyezőre cserélte, ami már-már védjegyévé vált. Mozgáskultúráját is ehhez igazította, amely így sokkal inkább hasonlít egy harmonikus thai chi mozdulatsorra, mint a szaunamesterek megszokott pörgésére, pörgetésére. Bár a show a nemzetközi trend, jómagam nem vagyok híve annak, hogy a szaunamester személye a középpontba kerüljön. Lényeg a páradús forró szellő, amitől borsódzik a hát. Hát István a szép méretes legyezőjével ezt hatékonyabban tudja biztosítani, mintha törölközőkkel bűvészkedne.

A másik eleme egyediségének zenei programja. Bár a zene használatát sokáig szintén egyfajta bűvészkedésnek véltem, amivel a lényegről tereljük el a figyelmet a szaunaprogram során, ezt ma már másként gondolom. A zenének azért van létjogosultsága a szaunában, mert segít elviselni a "szenvedést". Ez így elég hülyén hangzik, de valljuk be: egy kemény szaunaprogramnak vannak kritikus pontjai. No ezen segít át a zene, ami elvonja figyelmünket az élménnyel járó megpróbáltatásokról. Istvánnál ez is nagyon egyéni! Változatos zenéire DJ segítségével keveri rá kedvenc verseit, mégpedig úgy, hogy a lírai magaslatokra a zenei csúcspontok is rímelnek. Ezek pedig egyúttal a szaunaprogram csúcspontjai is: a zene és a vers harmonikusan illeszkedve árad ránk a gőzpára hullámain, mintha csak azt is a szaunamester legyezné ránk. A program eredménye egy komplex, euforikus, katartikus élmény! Felejthetetlen.