A középkori Budát – akár a Duna túlpartján álló Pestet, és általában a középkori városokat – városfallal vették körül. Bevenni nem volt könnyű, ez fennmaradásuk fontos záloga volt. A török is inkább csellel foglalta el 15 évvel Mohács után. De vajon miért változtak meg a Porta tervei Budával kapcsolatban, melyet már 1526-ban kifosztottak, majd alóla elvonultak?

Csak a János király halálával számukra végképp bizonytalanná lett geo-politikai helyzetet akarták kezelni, vagy ekkor már a város geo-gráfiai viszonyai is befolyásolták döntésüket? Teo szerint 1541-ig volt idejük rájönni mibe tenyereltek. Meleg vízbe.

A föld mélyéből felbugyogó forrásokat már a történelem előtti időkben szent helyeknek tartották, a hőforrásokat pedig a mesebeli „élet vizeként” aposztrofálhatjuk. A hévizek, teplicék már a magyarok előtt itt élt népeknek sokat jelentettek, ám a nagy fürdőkultúrával rendelkező törököknek még többet. Teo úgy véli, 150 magyar évük legkellemesebb pillanatait bizonyára termálvizeinkben csücsülve töltötték. A mediterrán népnek birodalma legészakibb pontján kapóra jöttek hőforrásaink. Magyarország egyedülálló értékét, a termálvizet kihasználva törökfürdőket, ilidzséket építettek, hogy vizükkel a számukra szokatlanul hideg télben felmelegítsék átfázott tagjaikat.

1541-ben a Felhévíz termálvízkincsét már jól ismerhették, ám ezt nem tudták hajóra rakni, mint a szultánjuk által is megcsodált királyi palota kincseit '26-ban. Buda ekkor mai viszonyainkhoz mérten aprócska település. A hajdani királyi székhelyet lényegében a várhegy, és a mai Víziváros területe adja. Nyugaton a IV. Béla által építtetett királyi vár bástyái, keleten a Duna határolják. Az északi városfal a mai Szél Kálmán tértől a Bem térig húzódik, és a mai külügyminisztérium épületének helyén, a folyó partján középkori bástyában végződik. Déli kiterjedése a mai Erzsébet hídig terjed, melynek helyén a török korban már hajóhíd húzódik.

Az 1560-as évekre a Habsburgok felhagytak meg-megújuló próbálkozásaikkal a Budai vár visszafoglalására. A török számára így eljött az idő, hogy igazából berendezkedjen, és a várost övező hőforrásokra törökfürdőket építve létrehozza európai fürdővárosát. Az építkezések Szokoli Musztafa nevéhez köthetők, aki szokatlanul hosszú ideig, mintegy 12 évig viselte a budai pasa hivatalát. Teo szerint nagy buli lehetett budai pasának lenni. Míg az atyafiak a messzi keleti hazában meleg vizű forrás híján csak a vízszegény hamamban hódolhattak szenvedélyüknek, egy budai pasa és udvartartása termálvízben lubickolhatott. Lehet, ezért volt ennyire kapós a tisztség? Hiszen közel száz pasa váltotta egymást Budán a majd 150 év alatt, azaz jóformán meg se melegedhettek székükben: 1-2 év szolgálat után félreállították, rosszabb esetben árulás vádjával megfojtották őket - még Szokolit is így érte a vég. Csak nem azért hanyagolták a hivatalt, mert naphosszat a meleg vízben henyéltek? Ki tudja... A magas tisztségre mindenesetre az ármány és gyakori háborúság ellenére sokan törekedtek. Teo szerint ennek csak a meleg vizes fürdők vonzása lehet az oka. Persze ő kissé elfogult, szerinte a fürdőkedvelő törökök a birodalom legtávolabbi szegletében is egy budai hivatalért imádkoztak Allahhoz.

Szokoli minden bizonnyal annak is köszönheti hosszú hivatalát (1566-78), hogy a Mohamed előírásait követő fürdőépíttetőket igen megbecsülték. A budai hamamok sajnos nem, de az ilidzsák (termálvizes fürdők) máig fennmaradtak, és használjuk őket. Ezek egy kivételével már korábban is létező fürdők, ispotályok - vagyis évszázadok, talán évezredek óta használt hőforrások  - helyén épültek. Ennek a kivételnek – mely a Kakas kapunál épült –, Teo majd legközelebb meséli el történetét. Egy bizonyos: Szokoli Musztafa pasasága idején a török maga képére formálta Budát. Lakóépületeiket csak a jelennek építették, de mindenütt mecsetek, dzsámik nőttek ki a földből, fürdőikkel pedig valóságos fürdővárost teremtettek Budán. A hajóhídnál álló ispotály helyén a törökfürdőknél különleges oszlopos fürdőt emeltek (a Rudas török neve Jesil direkli ilidzse 'zöld oszlopos fürdő'), Mátyás kedvenc fürdőjének helyén felépítették a Kücsük ilicát ('kis fürdő'). Veli Bej fürdőjének építőjét (Veli bég) vezírré neveztek ki a csodás fürdőért jutalmul.

Az oszmán török építészet a középkori fürdőváros megteremtése során hallatlanul esztétikus, egyben spirituális, és időtálló épületeket hozott létre. Sőt – minekutána a királyi vár az idők során barokk ruhát öltött – fővárosunk legrégebbi, kissé csonkán, ám autentikus formájukban fennmaradt épületei. Ez Budapestet 500 év távolából is európai kuriózummá, a török fürdők városává teszi. Köszi.