A világsajtót az év elején mintha elöntötte volna a Szent Gellért Gyógyfürdő és Uszoda gyógyvize. Az ámulat és a csodálat hangja szólalt meg, jogosan, persze csak néhány szóban, a víz felszínén maradva. Teóval ennél sokkal mélyebbre merülhetsz!

A Condé Nast Traveler vezető amerikai utazási magazin kétoldalas képpel ajánlotta best of téli fürdőként a Gellértet. 1936-ban pezsgőfürdőnek elnevezett uszodáját a spanyol El Economica pedig a világ öt legszebbje közé választotta - azok közül is elsőként említve. Furcsamód azt az uszodát, mely miatt sokan kifejezetten nem preferálják a Gellértet, mikor fürdőbérletet választanak, vagy OEP-fürdőkúrát íratnak fel. Vajon a fürdővendégek 70-80 éve is morgolódva vették be a balkanyart a medence végén? Nem tudom. A fürdő megnyitása, 1921 óta sokat változott a világ. Életünk, illemszabályaink, egymáshoz való viszonyunk is - persze az is, hogyan viselkedünk egy fürdőben. 

A fürdő érzékeny terep, ahol nem lehet mindent szabályokkal körülbástyázni. Nem ártana magunkra szedni egy kis (fürdő)kultúrát... Közösen kellene kitalálnunk, mit szabad és mit nem. Nekem vannak tippjeim. Hogy mindenkinek szebb, jobb és eredetibb élmény legyen a fürdőzés. A jelenlegi szabályozás felülvizsgálatra és bővítésre szorul, a "Fröcskölni tilos" és a hasonló táblák ugyanis nemigen segítenek a bizonytalan, tébláboló fürdővendégeknek.

Teo szerint

szinte pucérra vetkezve lazán ücsörögni idegenek mellett a medence vízében, legalább annyira kényes helyzet, mint egymás aurájában fürödve: liftben összezárva várni emeletünket. Míg azonban egy liftben ezt képesek vagyunk átérezni, a fürdőben sokkal kevésbé.  Pedig a fürdő is fokozottan megkívánná a kategorikus imperativusz kölcsönös betartását! A fürdőzés intim közege miatt ugyanis nagyon könnyű olyasmit tennünk, amit magunknak nem kívánnánk. Hangoskodunk, lefröcsköljük a másik arcát, vízbe köpünk mellette, a férfiak nem mutatnak előzékenységet... Pedig, hogy ilyeneket ne tegyünk, még Kantot sem kell tanulmányozni... Teo rendszeresen lát értetlen, felháborodott arcokat, de  mégsem elég gyakran. Még egyértelmű bumburnyákságok miatt sem igen figyelmeztetjük egymást. Oké, egy lifthez képest kissé bonyolultabb a fürdőben való viselkedés. A legtöbb fürdő igyekszik a problémát egy-két táblával megoldani. Ám táblákkal, szabályokkal - ahogy az életben -, a fürdőben sem lehet mindent megoldani. Főleg, ha még a fürdőszemélyzet sem veszi komolyan őket. Ám a - sok helyen, a Gellértben is rosszul működő - táblákra alapvetésként szükség van! Minél barbárabbak vagyunk, annál inkább.

Nagy kérdés, évszázados budapesti fürdőink mindennapjaiban mikor melyik érvényesül jobban hagyomány és praktikum egymásnak feszülő opcióiból. "Itt nem lehet normálisan úszni" - mondják a Gellértről. A pezsgőfürdőt egyébként csak 15 évvel a fürdő megnyitása után alakították ki a gyönyörű, körteraszos épületrészben, ami addig télikertként és minigolfpályaként működött. Ennek hajdani galériáján ma luxuskörnyezetben relaxálhatunk! Leszámítva a végében elhelyezkedő büfét, mely megadja a helynek a fővárosi fürdőkre oly jellemző retro stichet. Nem emiatt világhíres. Mégis van némi bája, hogy az eurót éppúgy elfogadják, mint 30-40 éve a német márkát... De bankkártyával ne próbálkozzunk.

Mondhatni, egy világ csodálja a fürdőnket. Amit csak lehet benne. Elsőként a csodálatos szecessziós épület eredeti formájában fennmaradt emlékeit, mint a Férfi termált tengerkék Zsolnay-kerámia borításával, díszeivel, allegorikus csobogóival, áldásos gyógyvizével. A fürdővendégek - érkezzenek a világ bármely pontjáról - valóban egy varázslatos világba csöppennek, átélhetik dédapáink fürdőélményét! Már ha képesek rá - fürdőkulturálatlanságuk okán. Mentségük, hogy nem mindenütt olyan sok a fürdő, mint nálunk, a strandolás sokkal jellemzőbb. Persze tőlünk, magyaroktól biztosan nem fognak fürdőkultúrát tanulni...

Teo az év végi ünnepek alatt hetente kétszer-háromszor is megfordult itt, zömmel külföldiekkel körülvéve. A férfiak közül sokan alsónadrágban fürdenek, talán Budapestre érkezésük után kapták a tippet a fürdőhöz. Hiába a fürdőruhabolt a fürdő aulájában, hogy ki miben fürdik, nem veszik túl komolyan. A hölgyeknél ez természetesen nem jellemző. Ám ha az ELŐFÜRDŐ elmarad, néha botrányos illatfelhőt húznak maguk után a medencébe.

Két orosz férfi áll a férfi termál egyik medencéjének lépcsőjének közepén. Összekapaszkodva, nagy hangon beszélgetnek percekig. Szintén ötvenes, mediterrán férfi kiabál a medencepartról családtagjainak, majd kurjantva beszalad hozzájuk a medencébe. Aztán ki sem mozdul onnan vagy fél órát, a meleg víz elnyomja kedélyét, ordítva ásít.

Az egyik csendes reggeli órán a törzsvendégek vastag aranyláncokkal gubbasztanak kedvenc helyükön. Ők is a lépcső közepén időznek, beszélgetnek. Csendesek, egyikük közben almát majszol a világhíres, ötcsillagos fürdő vízében. A látványra Teo minden önuralmát elveszíti, és azonnal megkéri az illetőt, jöjjön már ki azzal az almával a vízből. De csak lazán visszakérdeznek: miért? Sehol egy alkalmazott. Noha folyamatos jelenlétükre lenne szükség a medencetérben itt is, más fürdőkben is, hogy némi fürdőkultúrát tanuljunk...

Karácsony másnapján kabátba, cipőbe öltözött turistacsoport jelenik meg a medenceparton, és vadul fotózni kezdenek! Vajon hogy kerülhettek be ide? Eltévedtek, a Gellértben nem nehéz. Egy magyar idegenvezető is van velük. Az egyik aranynyakláncos törzsvendég - miután padlóra köpi az ivókútból kortyolt vizet - odamegy hozzájuk, és határozottan kiküldi őket. Majd visszaül a többiekhez a vízbe. Folytatódhat a disputa. Barátai kajánul értékelik, ahogy megoldotta a problémát: - Na de ilyen rondaságot mondani ezen a szent ünnepen, hogy takarodjatok ki a picsába innen?

Úgy óránként benéz egy fehér inges alkalmazott, mindent rendben talál és kimegy ott ahol bejött. Az ajtó fölött gyönyörű kerámiamázas felirat: LETÖRLŐ. Erre kéne haladni, ha a férfi termálból átmennénk a nőibe (ma már koedukált az egész fürdő), az uszodába, esetleg a kertbe, büfébe. Lényeg, hogy kifelé. Befelé a zuhanyzón át vezetne az út, ahogyan azt kívülről, a modern piktogramos táblácskák is jelzik. De csak egy rányitott ajtó mögött. Mintha valahol a belépésnél olvastam is volna: ELŐFÜRDŐ HASZNÁLATA KÖTELEZŐ. Senki sem foglalkozik vele. Ahogy azzal sem, hogy a fekvőpadokon ne élettelen tárgyak feküdjenek... A pihenés, relaxálás - magyarul, hogy le lehessen ülni - nagyon fontos lenne még egy ötcsillagos, világhíres fürdőben is.

Közben csorog fejemre a forróvíz. Mellettem középkorú pár, magyarok, a férfi végig fennhangon beszél, szavait a csobogás lármája ellenére felerősíti a medencetér és a sok víz, amibe belekortyol, majd visszaköpi maga elé. Oda sem merek nézni. Hirtelen elviselhetetlen pacsuliszag csapja meg az orrom. Néhány pillanat múlva két feltupírozott hajú asszony tűnik fel előttem. Inkább kifekszem a lépcsőre. Ott meg förtelmes büdös csapja meg az orrom. Megijedek, hogy a vizes kőpadlóról jön, de végül kiszagolom, hogy csak egy rossz papucs bűzlik. Továbbállok, ám mégis újra és újra visszatérek majd ide - szeretem, minden szörnyűsége ellenére...