Előszezon. Őszintén szólva ez a kedvencem. Nincs jobb, mint mikor miénk a medence. A zalakarosi strandfürdőben május közepén gyakran volt benne részünk.
A nyári szezon a gyakorlatban még nem indult be, a hullámfürdőt is hiába indították be a hétvégére. Az előszezoni törzsközönséget ezzel nem tudták felizgatni. Fitt német nyugdíjasok áztatták magukat mindenfelé, ahol langymeleget találtak. Papa-mama viszont strandolás helyett valószínűleg a szobába parancsolta a gyerekeket: tanulj fiam, ha jó lesz a bizi, elviszünk... Zala... elmehetsz a táborba! Most csak erre futja.
Évek óta járok Zalakarosra, úgy rémlik korábban - előszezon ide vagy oda -, a hétvégéken azért megindult a nyüzsgés. Most csak a friccek vannak. Reggel bemennek a meleg vízbe, gondolom, csak egy fél órára - ennyi ajánlott... Ám csak ebédelni jönnek ki, aztán pedig mennek is vissza. Szerencsére úgy délután négy körül már kezdenek szedelőzködni. Talán valami szappanopera kezdődik a kábeltévén, nem tudom. Mi mindenesetre nem bántuk, és ekkor jelentünk meg a kiürült gyógyvizes mellett.
Estére ott hagyták nekünk a jó termálvizet. Kicsit faleveles, kicsit pisis, de magyar - gondoltuk. Annyi baj legyen. Mivel a termálvizet nem tudják klórral fertőtleníteni, úgyis naponta lecserélik. Megy a gajdeszba. Ez ám a luxus...
Délutánonként tehát kipárologtunk a szaunából, gőzből, hogy élvezzük a meleg termálvizet is csöppet. Vagy éppen csak négyre, egy kirándulásról estünk be a fürdőbe, hogy délutáni jegyet vehessünk. 3200 helyett majdnem egy ezressel olcsóbban. Illetve kevésbé drágán.
Nagy biznisz lenne ez a fürdőüzemeltetés - ha a magyarnak is lenne pénze fürödni. De jó ha egy bojler forróvízre futja. Legtöbbünknek már luxus a fürdő, amit csak szökőévben engedhet meg magának, családjának. Magyarországon, a hévizek országában... Reméljük, nem lesz ez mindig így.
Szóval előszezon. Nekem jó. Sőt tökéletes. Kinek nem esik jól, ha nem kell sorba állni a büféknél, és a medencékben is kényelmesen, úri módon lavírozhat az ember, anélkül, hogy zavarná a másikat csendes elmélyülésében. Annál is inkább, mert jómagam is ezt a nyugodt, zavartalan fürdőzést igénylem, főleg egy termálfürdőben. Ám ezt csak ilyenkor, a szezon előtt lehet igazán átélni.
A zalakarosi Napfény Üdülőszövetkezetben néhány éve vásároltunk üdülési jogot, melynek fejében évente egy-két hetet az apartmanszállóban tölthetünk. Ám természetesen ennek is vannak fenntartási költségei, és sajnos a gyógyfürdő is folyamatosan emeli a belépődíjat. Mivel a jót könnyű megszokni, gyorsan hozzászoktunk, sőt életmódunkká vált, hogy évről-évre a zalakarosi hévíz oldja ki belőlünk a szorgos hétköznapokban felgyülemlett feszültségét.
Itt valahogy mindig sikerül megfeledkeznünk a számlákról is... Ez a kis zalai fürdőhely a sok termálvíztől szinte saját mikroklímával rendelkezik, amit a Karoson található rengeteg örökzöld is érzékeltet.
