Kedves olvasóim, 10 napja nem jelentkeztem. Nézzük csak, mi kedvetlenített el úgy a Víz világnapján, hogy még bejegyzést sem volt kedvem írni azóta.

Először is maga a fogyasztói társadalom, melyben élünk.
1994 óta az ENSZ indítványára március 22. a Víz világnapja. Kár, hogy az utolsó órában jutott eszébe ennek a súlytalan díszbokréta-szervezetnek, hogy a víz nem más mint maga az élet. Pénzorientált, környezeti katasztrófa felé rohanó világunkban már ma sem természetes a világ minden táján, hogy tiszta ivóvízhez jutnak az emberek. Rövidesen egyre többen fognak ezzel a problémával szembenézni, mellyel a halak már régen szembesültek...

Másodszor az vette el életkedvem, amivel idehaza lehetett találkozni ezen a vizes napon.
Talán külön dicséretben kellene részesíteni azokat a fürdőket, melyek valamilyen akcióval, programmal várták ezen a napon vendégeiket? Hiszen ez természetesnek tűnhet. Ám mint a fehér holló, olyan ritka volt a Víz világnapi rendezvény, akció. Tehát ahol egyáltalán  reagáltak a dologra, az már eleve pozitívnak mondható...

Pedig de szép is lett volna, ha ehhez a "szent" naphoz közönségcsalogató módon álltak volna a fürdők... Vajon nem lehetne ilyenkor például ingyenes vagy félárú napot beiktatni minden egyes fürdőben? Sajnálatos, hogy ez nem így történik!

A Budapest Gyógyürdői Zrt. akár a pozitív példa is lehetne, hiszen - bár csak egy nappal előtte - de azért reagált a világnapra. Így ugyan sajnos nem sokan szerezhettek tudomást az amúgy nem túl veretes programokról, de legalább történt valami.

A Széchenyiben amellett, hogy - akit érdekelt, annak bemutatták a fürdőt - a világnapot egy termékbemutató vásár közönségcsalogatójának szánták.

A Gellértben is volt egy-két stand, egyet meg is említenék: www.flavil.hu, mert Teónak letesztelve is hiteles bioterméknek tűnik az árujuk! Ám egy ilyen napnak nem termékbemutatókról kéne szólnia...

Az már mérföldekkel jobb ötlet volt, hogy idegenvezető kíséretével bemutatják a fürdőt, és annak történetét. A Gellértben ehhez is egy 1400 Ft-os látogatójegyet kellett vásárolni - amit ugyan egy későbbi fürdőjegy árából levontak volna -, ám ez önmagában nemigen tudta vonzóvá tenni a programot... Meg hát ki tudott róla... nem az utolsó pillanatba kellene ezeket kitalálni, közhírré tenni... Teo mindenesetre elment, és benézett a fürdő fenekébe - a fotókat megtalálhatjátok a facebookon. Egy kedves marketinges hölggyel kettesben végigjártuk a Gellért fürdő minden zugát, aki nem mindennapi adalékokkal szolgált a fürdő múltjáról. Ezt majd egy külön posztban szeretném megosztani veletek.

Igazán nagyszerű ötlet volt az is, hogy ingyenes szauna szeánszokat hirdettek erre a napra, ám ezek sem sikerültek a legjobban.

Aki nem tudja, hogy mi is ez, röviden annyit: egy képzett szaunamester különféle dolgokat önt a szaunakályha forró köveire, melyek egyre forróbbá teszik a klímát. Ezeket nevezik felöntéseknek. Lehet például eukaliptuszos, citrusos, sörös. A szaunamester közben legyez: kendőjével felénk tereli a forró, aromákkkal dúsított levegőt. ez igen kellemes, megborzongató érzés. Az is előfordulhat, hogy valamivel (mézzel, sóval) dörzsöljük be testünket, ám ez inkább a gőzfürdő-szeánszoknál jellemző.

Meghívták az Aquaworld neves szaunamesterét, aki azonban egy csapat spanyol fiatallal küzdött minden a szeánszok közben. A szaunamester bosszúságra a srácok állandóan benyitottak, s neki ki kell lökdösnie őket. Ez a feszült hangulat természetesen ránk, a mindösszesen négy szaunázóra is kihatott. Vajon nem kellett volna kitennie egy tájékoztató táblát? A fiatalok teljes joggal értetlenkedhettek az eljáráson, hogy nem engedték be, vagy kipenderítették őket a szaunából. Így hát valószínűleg nem fogják jó hírét vinni a hazai fürdőknek.

Hiába, fővárosi fürdőkben gyakran csapja meg az embert a  Kádár-rendszer szele. Pedig csak tájékoztatni és invitálni kellett volna őket, főleg hogy a szeánszokat elég nagy érdektelenség kísérte. Ám a Gellértben - ahol az árszínvonal miatt a fürdőközönség mintegy fele rendszerint külföldi - csak magyarul tájékoztatták a fürdőközönséget, és nem is túl bőbeszédűen. Talán elkelt volna egy szórólap arról, is mi az a szauna szeánsz, mellé pedig egy szaunaetikett.

Így lett egy remek ötletből amolyan jó magyaros megvalósítás, és mucsai hangulat. Hiszen a szaunamestertől közben azt kellett végig hallgatnunk, mennyire nincs szaunakultúra kis hazánkban... Egy szaunaprogramnak nem erről kéne szólnia...  Bevallom már-már féltem a mestertől mikor felém pörgette a törölközőjét. És nem is véletlenül, mert majdnem kiverte vele a szemem... Így számomra már-már kis magyar abszurdba hajlott a szeánsz, ami őszintén szólva ettől eltekintve isteni volt. Hiszen a szaunaprogram remek dolog. Nehéz teljesen elrontani. Bár a Víz világnapán majdnem sikerült.