Március végéig még látogatható - vagy stílusosabban fogalmazva: merülhető - az a kiállítás, melyet a szentendrei Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidőközpontban rendeztek be Pistyur Imre szobrász munkáiból. A kiállítás különlegessége, hogy nem csak szárazon, de vízen - pontosabban vízben! - is kiállítottak műtárgyakat.
A szobrász 750 szoborból álló életművének 30 remeke látható az uszodában, nagyrészük igencsak rendhagyó körülmények között: az úszómedence alján. Ezeket a szobrokat akár búvárfelszerelést kölcsönözve is megtekinthetjük, de egy nagy levegővel is megközelíthetjük őket. Mindig érdekes hatással van egy műalkotásra, ha a galériák világából kikerülve egy új térben találja meg értelmezési keretét. Egyúttal közel is kerülhet az emberekhez, ahelyett, hogy egy kiállítóterem sarkában porosodva várna ránk - ő jön el hozzánk, ezúttal egy uszodába. Előtte-utána persze úszhatunk, szaunázhatunk is egyet a szabadidő-komplexumban.
Nomen est omen: a Munkácsy-díjas szobrász családneve (Pistyur) eleve kőfaragót jelent, sőt már dalmát ősei is ezzel a szakmával foglalkoztak. A tárlat darabjai vulkáni andezitből készültek, a tűzben született anyag egy másik őselembe: a vízbe kerülve kapja meg értelmezési keretét. Stílusukban is egyfajta naiv, archaikus stilizáltság érhető tetten a szobrokon. Mintha csak az afrikai kontinensről vagy a maják ősi civilizációjából kerültek volna ide ezek a mitológiai alakokat, mesebeli lényeket, állatokat ábrázoló figurák. Még a Húsvét-szigetek ősi civilizációjának oszlopfejeinek stílusa is felrémlik stílusukban. Azt mondhatnánk: Pistyur szobrai a víz alá helyezve mint elsüllyedt civilizáció víz alá merült kincsei jelenhetnek meg fantáziánkban.
Fotó: Maráczi László
