Nem a megszokott körülmények között használhattuk szombat éjjel a fővárosi fürdőket. Miután lekerült mindenkiről a télikabát a fiatal testek látványa beindította a tavaszi tesztoszteron-termelést. A fények, a hangok, és az árnyak varázslatos világa iránt ugyanis elsősorban a húszas korosztály érdeklődött. Sok volt a külföldi arc is, akik láthatólag élvezték az extrém bulit - bár a szauna túl meleg volt a spanyoloknak...
Tovább a Galériába
(Farkas Ildikó fotói)
(esküvőfotózás: www.fotonka.blogspot.com)
Teo végül hosszas tanakodás után a Rudast választotta, ahol fél tizenegy körül már jó sokan fürdőztek a törökfürdőben. Bár nem a fényfestett Cinetrip-hangulat köszöntött, azért igazán különleges látvány volt ez az éjszakai fürdővilág. A fürdő uszodájában már jobban hiányoztak a VJ-k a bulihangulathoz, vagy legalábbis valami light show. Bár Teonak az NVC Dj-k sem jöttek be, főleg, hogy baromira visszhangzott az a hatalmas tér. Nem is buliztak itt túl sokan, a többség a török kupola alatt pancsolt. Szokoli Musztafa - a törökfürdőt építtető pasa - biztosan dobott volna egy hátast - vagy hasast a medencéjébe -, ha látja, mi történik a fürdőjében. Bár lehet inkább a pasikat kizavarja, s új háremet alapít.
Vajon hogy tetszettek volna neki a gyaúr nők?
Hitetlen gyaúr nők a Széchenyiben
Az iszlám kialakulása körüli időkben a telt, erős testű, határozott, lassú járású asszony volt az ideális nő, ám az iszlám vallás terjedésével a női szépségideál jelentősen megváltozott.
A középkori muszlimok a sötét, árnyékos, barna szemeket kedvelték. A kék szemek rossz előjelnek számítottak, valószínűleg azért, mert az Északról jövő ellenségnek (például a keresztes lovagoknak) kék szemük volt. A "kék szemű ördög" kifejezés mélységes sértésnek számított a régi iszlám világban.
A karcsú, kecses, arányos női test leírása számtalanszor szerepelt a középkori muszlim szerzők műveiben. A nők alakját hajló ciprushoz, cédrusfához, búzakalászhoz hasonlították. Az arabok azért szerették jobban a vékony, karcsú nőket, mint a kövéreket, mert azt gondolták, hogy a hajlékony, könnyű testű nők eszesebbek, mozgékonyabbak és jólneveltebbek, mint dundi társaik. (Micsoda hülyeség, mindenki tudja, hogy a karcsú nők beképzeltebbek.)
Számos középkori muszlim írt dicsőítő költeményeket a női keblekhez és csípőhöz. A kebleket gránátalmához, elefántcsonthoz, ezüsthöz, mézhez, rózsához hasonlították. A női csípőt pedig lágy homokdűnéhez, és gyakran kapta a bársonyos jelzőt.
Noha az iszlám tiltotta, hogy ágyékukat szabadon mutogassák - a nők korabeli források szerint ezt nem nagyon tartották be, és mezítelenek voltak a fürdőkben. A nő vulváját "pézsmaillatú kehelynek", nyulacskának vagy éppen álnok oroszlánnak nevezték. (Kéri Katalin: Holdarcú, karcsú ciprusok - Nők a középkori iszlámban)
Lubickoló barna szemű lányok a Gellértben
Bár Teo álnok oroszlánokat nem látott a Fürdők éjszakáján, azt igenis látta, hogy mindenki várja a tavaszt, várja a strandszezont. Főleg mi, férfiak várjuk, hogy megmutassák vállukat, feneküket, elefántcsont simaságú keblüket - legyenek akár barna, akár kék szeműek. Csak ennyi változott félezer év alatt.
Fotók: Farkas Ildikó, facebook.com/pixelmedia és /furdokejszakaja