A gőz Teo kedvence. Ám nagyon különleges élményben lehet részünk - attól függően, éppen hová vet minket jó-, vagy balsorsunk... A kellemes, laza spa-érzéstől a lucskos kínzókamráig sok mindenben részünk lehet. Az egyetlen dolog, mire kevésbé figyelnek a gőzkamrák létesítésekor: a szellőzés. Ez általános hiba.
A legmenőbb: épített gőzkamrák
Minden tekintetben a legszínvonalasabb gőzkamra, mely nem csak hogy színes, apró mozaik lapocskákkal van kirakva - vagyis igen esztétikus -, de működéstechnikailag sem szokott kifogás lenni vele: vagyis akár 100 %-os páratartalmat is képes generálni. Más kérdés, hogyan állítják be - Teo sokszor elbírna nagyobb fehérséget is... A jó hatásfok nem csak a generátor teljesítményének, de annak is köszönhető, hogy a lekerekített, csempe borítású padozatot, a falakat alulról-oldalról fűtik, vagyis a gőz nem csapódik le - és tűnik el -, hanem gomolyogva ott marad Teo körül. Többnyire egy ponton fújják be a gőzt, de ez elég a boldogsághoz. Sőt, az elvetemültebbek a befújási pont közelébe helyezkednek. Manapság többnyire ilyet építenek a wellness hotelekbe, élményfürdőkbe. Legutóbb az új makói fürdőben volt hozzá szerencsém. Egyértelműen SPA-élmény, főleg ha egy jó kis gőz szeánsszal kötjük össze. Nekünk a Hagymatikum januári antréján egy sós szeánsszal kedveskedtek, erről majd egyszer részletesebben fogok írni, mert megéri a bötűt...
A gőzkabin
A lényeg, vagyis a "tejfehér köd effektus" - a jó párahasznosítás - miatt Teo ezt is kedveli, ebben nem különbözik az előzőtől. Stílusukban, az érzetben azonban mások: kamrának kevésbé nevezhetnénk, hiszen fehér műanyag kabinokról van szó, melyeknek ajtaját becsapva megremeg az egész kabin. Kicsit klausztrofób lehet egyeseknek... A mozaikcsempés verziónál ráadásul valamivel kevésbé hat higiénikusan, a mennyezetről csepeg a víz, ez is zavaró lehet - mindenesetre Teot ez sem zavarja... Itt is egy ponton fújják be a gőzt - arra kell vigyázni, ne tegyük oda a lábikránkat. Attól nem kell félni, hogy leforrázza, vagy ilyesmi, de valószínűleg nem fogjuk ott hagyni. Ilyen kabin található wellness hotelekben (már ha van gőzük) és a modern élményfürdők szaunavilágában is, például Zalakaroson.
A fapados
A hagyományos gőzfürdőben (budapesti fürdők) szó szerint is a fapadok alól árad ki a vízgőz. A faelemek azonban gyorsan elhasználódnak, hiszen mindenről folyik a víz - falakon, ajtón, padokon. Vagyis egy idő után már kevéssé bizalomgerjesztő, és hívogató, hogy leüljünk a kis rosszindulattal sokszor már-már nyálkásnak tűnő deszkákra. Persze ide is vihetjük a törölközőnket, akár a szaunába, de akkor az már nem sok mindenre lesz alkalmas aznap... A fa barátságos, kellemes építőanyag, de nem ide való. A padozatot - a faanyag minőségétől függően - gyakorlatilag félévente-évente kellene cserélni ahhoz, hogy még higiénikusnak hasson. Egészen megváltozik a fürdőzés hangulata, mikor ez megtörténik. Legutóbb a Királyban volt ilyen élményem, ám annak is már egy éve, úgyhogy azóta már oda is a nett-tiszta érzés.
Teo másik problémája a szó átvitt értelmében is fapadosnak nevezhető gőzkamrákkal, hogy a deszkák alól váratlanul, alattomosan kicsapó forró vízgőz nem éppen kellemes. A Lukácsban például sokan inkább csak ácsorognak bent, mert ha jobban befűtenek - ami sajnos előfordul - lehetetlenség leülni...
Fogelbent
Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy ezekben a gőzkamrákban gyakran túl nagy a forróság - ám túl kicsi a páratartalom. Gellértben, Lukácsban kicsit kínzókamrában érezhetjük magunkat. Nem éppen a "kellemesen beburkol a pára" érzés fog el bent minket. Szóval, nem itt fogunk elücsörögni órákig... Persze az az 5 perc azért érdekes, izgalmas élmény. Mint minden, ami gőz, szauna. Kicsit ez is olyan jólesően pokoli.
Hogy egyértelmű pozitívumot is említsünk: a többszintes rendszer. Akár a finn szaunáknál. Itt is ugyanolyan jól használható, hogy fentebb melegebb, sőt páradúsabb is a levegő, lejjebb kevésbé. Ezt tehát jól ki lehet használni a "gőzölgésnél" is.