A hangtálakat (tibeti) éneklő edénynek, zengő tálnak is nevezik, a velük végzett terápiára pedig a hangmasszázs, hangtálterápia, hangfürdő, sejtmasszázs megnevezéseket használják. Kipróbálva a terápiát megérthetjük, miért is ez a sok fogalom, melyekkel az élményt körülírják. Ugyanis egészen különleges, szavakba nehezen foglalható, egyedi tapasztalatról van szó. Teo természetesen a fürdő-hasonlatot teszi első helyre, hiszen – miközben fekve relaxálunk – úgy ölelnek körbe minket ezek a csodálatos, ősi, szent hangzatok, mintha csak melengető hévizek oltalmában lubickolnánk.
A keleti ütőhangszerek mindig elvarázsolnak. A buddhista szanghában is használunk jópárat, ahová meditálni járok. Egyedül a zazen kezdetére és végére figyelmeztető hyōshigi csattogó hangja rémiszt meg rendszeresen, de gyanítom, ez nem véletlenül van így. Hanem a mokugyo (halat formázó üreges fadob, kámforfából vájják ki), a han (fa gong, melyet fakalapáccsal szólaltatunk meg egyre gyorsuló ütemben),és főleg az inkin (csengő hangú, kis kézi gong) hangja akárhányszor hallom: ámulatba ejt.
Tibet, Nepál, India, Kína, Japán ősi vallási szertartásainak elengedhetetlen kellékei több ezer évesek. Közéjük tartoznak, sőt, talán a legkülönlegesebbek köztük is: a hangtálak. Méretüktől, ötvözetüktől, megmunkálásuktól függően mélyebben-magasabban is megszólalhatnak, ráadásul mindezt egyszerre három hangfrekvencián.
A hangtálak a hatvanas években jutottak el jelentősebb számban a nyugati féltekére. A hippik hozták haza spirituális-tudattágító indiai túráikról, de az alternatív terápiák megjelenésével szerencsésen megtalálták eredeti funkciójukat is. Mivel az anyag – így az emberi test is – különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja: Európában – hazánkban is – egyre többen hisznek a hangrezonanciával való gyógyításban.
Jó ideje szerettem volna már megtapasztalni a hangtálak kongását-bongását. Az Esszencia önismereti kurzuson találkoztam Dakos Andreával, aki – igen találóan – Önmagadra hangolva néven vezeti kis alternatív-, és pszichoterápiás műhelyét. A hangtálterápia mellett család-, és rendszerállítással is foglalkozik. A szerelem, mely a hangtálakhoz fűzi, első látásra – pontosabban hallásra – született meg benne, és már majd tíz éve tart. Tiszteletre méltó alázattal, precizitással és gondossággal használja ezeket az ősi gyógyeszközöket, melyekből már komoly kis gyűjteménye van.
A terápiára meghitt környezetben kerül sor. A padlón elhelyezett, kényelmes fekhelyet zengőtálak veszik körbe, sőt, miután elfoglalom a helyem, még hasamra és mellkasomra is kerül egy-egy kisebb tálka. Andrea természetesen az apróságokra is ügyel, gondosan betakar egy pléddel. Az egy órás kezelés alatt így semmi sem akadályozhat, hogy elmerüljek a hangok mélységes, kék tavában. Szinte már azelőtt önmagamra hangolódom, hogy Andi az elsőket kongatná a lábaimnál elhelyezett, nagyobb átmérőjű hangtálain.
Ezzel kezdődik ugyanis a „szeánsz”. A mély hangrezgések távoli templomtoronyból érkező harangzúgásra emlékeztetnek, melynek foszlányait talán a kósza szél fútta el hozzánk. Rendkívüli élmény, ahogy a felharmonikus hangok lassan átveszik az uralmat, majd – miközben már egy másik hangfekvésben egy másik tál zúgása hallik – lassan azok is elhalnak. A tálak – az ütőhasználat módjától függően – elvileg egyszerre három hangrezgést is kibocsáthatnak. Ezekből tapasztalatom szerint az egyik nem a hallható régióban mozog, ám ha fülünkre nem is, testünkre mindhárom hatással van. És akkor még nem beszéltünk arról az esetről, mikor a terapeuta az ütőt letéve a speciális dörzsfával dolgozik, és a tálak peremén körözve hozza létre misztikus, vibráló hangjait.
Egyszerre tehát két inger hat ránk: a hang, a maga összetettségében, és a rezgés keltette fizikai inger. A nagyobb, vagy a testünkre helyezett kisebb tálak rezgése ugyanis nem csak hallható, de kellemes testi érzeteket is kelt. A rengeteg idegvégződést tartalmazó talpaktól 20 cm-re elhelyezett nagy tálak intenzív rezgése érzékelhetően hatol felfelé lábaimban, és jólesően bizsergető érzést kelt. Azt is határozottan érzem, ahogy a hasamon, és a mellkasomon elhelyezett egy-egy tálka gyönyörű rezgései testem mélyébe hatolnak, és ott nyugalmat, békét, elfogadást teremtenek.
A harangzúgásra asszociálva valahol ismerős az élmény, mégis elsöprő erejű. Első alkalommal mindenképp. Másodjára pedig már kívánja az ember, szinte függő lesz tőle, és azt szeretné, ha a tálak zenéje örökké a fülében szólna.