Ma már ritka a hosszú sorállás, legfeljebb a hivatali ügyintézésnél találkozhatunk sorszámosztással, de hát annak már nincs meg az igazi hangulata. Nem úgy mint a nyolcvanas években és előtte, mikor sorok kígyóztak még a zöldséges előtt is a banánért. A Király fürdőben gyakaran élhetjük át ezt a retro hangulatot, de hát ide illik is, kell is a sor, hiszen a fürdő retró hangulatához hozzátartozik! Köszönjük, tartsuk meg ezt a remek happeninget!
- Nemrég költöztem vissza Budapestre, amiről azt mondják, hogy világváros, és a férjemmel elkezdtük végigjárni a fürdőit. Megnéztem a képeket a budapestgyógyfürdői.hu-n, ezért a a fürdő nagyon ígéretesnek tűnt! De 2014-ben, hogy 10 percnél többet kell állnunk egy pénztárnál, az több, mint lelombozó - fogalmazta meg Beszterczey Judit fürdővendég sokunk véleményét. Csak később, már odabent - okosan maga mögött hagyva a bosszúságot, és elámulva a fürdő szépségén - jegyzi meg Teonak, hogy ismeretségünk valójában ennek a bosszantó véletlennek tudható be.
Teo persze tudja, hogy a sorállás a Királyban, vagy más fürdőkben nem olyan nagy véletlen, ám egy órát még ő sem állt soha pénztárnál, noha majd minden héten eljár ide. Talán nem véletlenül. És mindenek ellenére. De 10 perc várakozás gyakran megesik. Reggel a legrosszabb, főleg annak, aki beutalóval, vagy efélével jön. És ünnepekkor, mikor valóban sokan jönnek. Ezeket az időszakokat és a tömeget kerüli. A tömeg is kerüli őt.
Mintha a nyolcvanas években járnánk: időutazásra hívjuk a fővárosi fürdőkbe!
- Mindenki azért jön ide, hogy leengedjen, hogy megnyugodjon, nem pedig a stresszért, de állítólag van, aki már egy órája arra vár, hogy bejuthasson. Komolyan azon gondolkodunk, hogy átmegyünk a Lukácsba, de hát akkor is ugyanoda tesszük a pénzünket. Itt van a rengeteg turista is, és ez fog bennük megmaradni...
Fürdőforgalmi dugó a Fő utcában
Közben a fürdővezető jelenik meg, és udvariasan tájékoztatja az Erzsébet Kártyás nyugdíjas házaspárt, hogy az internetes rendszer, melyen keresztül kedvezményes jegyüket megválthatnák, nem működik. A hölgy a másfél órás várakozás után csaknem sírva kér egy nyugdíjas belépőt, mire többen felzúdulunk, hogy engedjék be őket egy ingyenjeggyel. A fürdővezető nem teheti. Főhősünk, Judit még mindig nem nyugodt:
- Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon, amikor az emberek a pénzükből körülbelül ételt tudnak venni, amikor én megveszek egy ilyen luxusszolgáltatást, mint a fürdő, 2400 forintért, akkor azt elvárom, hogy a pénzemért kedvesek legyenek hozzám, előzékenyek, ha ebben a gazdasági helyzetben én ide hozom a pénzemet, akkor én azt várom, hogy minimum gördülékenyen menjenek a dolgok. De ez csak az én utópiám, ezt én nem kapom meg... - és folyt tovább a panasz és felháborodás a családanyából, aki férje, de mondhatnám: minden sorban álló véleményét megfogalmazta.