Május elseje évtizedek óta hagyományosan a strandnyitás kezdete is egyben. Noha a legtöbb strandfürdő csak az ezt követő hétvégék egyikére időzíti a nyitást (tájékozódjunk weboldalaikon), nyit a Palatinus, és a Dagály strandja is, a Gellért hullámmai is beindulnak elsején.
Az 1948 óta működő Dagály strandfürdő ma már korántsem oly népszerű, mint hajdanán, ám törzsvendégei, kedvelői ma is vannak. Azért választottuk ajánlónkba, mert a mai formában talán idén nyit meg utoljára, hiszen 2017-ben már az itt épülő vízi komplexumban rendezik a junior úszó VB-t – még a '21-es felnőtt vizes VB előtt.
A legnagyobb fővárosi strandfürdőnkben az idei szezonban tehát még a hatalmas Duna-parti fák alatt strandolhatunk. Az égig érő nyárfák, juharfák lombjában sokféle madár lakik, elsősorban a strand északi felén lehet részünk énekükben-látványukban. A fák alatt álló használaton kívüli sportpályák, a hatvanas évekből itt ragadt cementes ping-pong asztalok viszont már csak tanúskodnak a hajdan zajos, nagy tömegeket megmozgató angyalföldi strandéletről. Tavaly mindössze egy foszladozó hálós homokos röplabda pálya kínált némi mozgáslehetőséget. Pedig sport nélkül nem strand a strand... Néhány csúszda sem ártana ide, biztosan nagyon hiányzik a gyerekeknek. Csak a legkisebbeknek jut egy, a pancsolóban, amelynek sekély vízében felnőttek is előszeretettel heverésznek, pedig nem szabadna...
A negyven centis vízben szívesen időznek egyesek még gyermek nélkül is: nagyra nőtt óvodásként fekszenek. Ezzel öntudatlanul is az autentikus törökfürdőzést elevenítik fel: az oszmánok is a falikutakból lefolyó sekély vízen feküdtek, pontosabban a vörös gránit köveken, melyet a víz alaposan felforrósított. A gránitot aztán a szocializmus alatt zajlott szocreál felújítások során mindenütt ellopták, majd mészkőre cserélték.
Sajnos a mai wellness fürdőkultúrában a sekély vizű medencéket csak gyermekmedencék formájában találjuk meg. Pedig úgy tűnik, van rá igény... Érdekesség, hogy a röplabdapálya mellett található egy virágágyásokkal beültetett kisebb terület, mellette napozómedence felirattal. Vagyis itt, a Dagályban is volt valamikor egy medence, mely szinte pontosan a törökfürdők falikútjai alatt való ejtőzést hozta vissza a fürdőkultúrába. Nem kell feltétlenül sok élményelem, hogy a fürdőzést igazán élvezni lehessen. Elég a sekély víz, melyben egyszerre élhetjük át a fürdőzés alapélményét: a hideg és a meleg váltakozását. Kár, hogy a kis napozómedencét - modernizálása helyett - inkább eltüntették, és kár, hogy másutt sem látni hasonlót.