Ebben a pici fürdőben minden megtalálható, ami egy relaxációs fürdőzéshez szükséges. Király! Sőt valamivel még több is: egy nagy adag spiritualitás – nem véletlenül: hiszen törökfürdőről van szó. De ne szaladjunk annyira előre: ismerkedjünk meg röviden a fürdő történetével és egyedülálló hangulatával!
Abban, hogy a középkori Magyar Királyság fővárosa majd százötven évre az Oszmán Birodalom határvára és egyik tartományi központja lett, valószínűleg az itt fellelt melegvízű forrásoknak is volt némi szerepe. A törökök - mint nagy fürdőkultúrával rendelkező nép - a Duna jobb partjának egyedülálló adottságait: azaz termálvizét kihasználva több fürdőt is építettek. Ám a források, és így a fürdők mind a városfalon kívül helyezkedtek el. A budai basa és udvartartása azonban ostrom idején sem akarták nélkülözni kedvenc elfoglaltságukat. Nem vicceltek. A város északi részén megépítették a mai Király fürdőt, ahová vörösfenyőből készült vezetékeiken behozták a mai Szent Lukács fürdő vízbázisából nyert meleg vizet. A mintegy 1-1,5 km hosszú vízvezeték egy elemét a fürdő előcsarnokában meg is tekinthetjük.
A török kort követően a fürdő – innen a név is – a König ('király') család birtokába került, akik az 1800-as években modern vízgyógyintézetet hoztak létre egy klasszicista épületszárnnyal bővítve a török kori épületet. Mai jellegét a világháború utáni felújítás során nyerte el, azóta nemigen változott. Ily módon igazi időutazásban lehet része annak, aki vállalkozik rá, hogy bemerészkedik a Fő utca és Ganz utca sarkán megbújó kis épületbe. A fürdő 2011 óta koedukált, férfiak és nők együtt fürödnek, így ma már nem kötődik a budapesti homoszexuális kultúrához. Félholddal díszített kupoláját valószínűleg legtöbben a 86-os buszról pillantottuk meg először. Aki még nem járt itt, most bekukkanthat Teo szemüvegén keresztül. Érdemes!
A törökfürdő retro hangulatának egyik záloga a minden műemlékvédelmi szabályra fittyet hányó, Rákosi-korszakban zajlott újjáépítés – az épület ugyanis Budapest '45-ös ostrománál súlyos sérüléseket szenvedett. Így a Király belső enteriőrje ma valamiféle fura egyvelege a tizenhatodik századi oszmán török, a háromszáz évvel későbbi klasszicista, és a csupán 60 éves szocialista realista stílusoknak. Teo úgy érzi, ezek az egymástól igen távoli stílusok elválaszthatatlanul forrnak egybe, és teszik egyedivé az épületet. Gyertek el, nézzétek meg! Jó móka aprólékosan megvizsgálni a fürdőházat – egy lépcsőt, helyiséget, ajtót-ablakot, vagy akár egy-egy követ – s találgatni: vajon mikor kerülhetett oda, melyik kor emlékét, hírét küldi nekünk.
A másik tényező, amiért retro hangulat ébredhet bennünk, az a fürdőszemélyzet „békebeli” attitűdje. És ez nem csak a Királyra, de a többi fővárosi fürdőre is jellemző. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a szocialista nagyvállalat hangulatot, Teo úgy véli, mindenesetre bájosabb, mint a mai plázavilág rideg valósága. Kis túlzással mintha Bodor Ádám részlegébe, vagy Esterházy Termelési-regényébe csöppennénk. A retro fíling mögött az állhat, hogy a fővárosi fürdőket '90 után szerencsére nem privatizálták el, ma is egyetlen, nagy állami cég, a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. kezeli őket. Legutóbbi dobásuk, hogy Jelentős felújításokat, renoválást, bővítést hajtottak végre a Rudas és Szent Lukács fürdőkben. Nem régiben pedig praktikus, informatív weboldallal örvendeztették meg. Hurrá! Ezzel végre vizuálisan is a térképre küldték a fürdőket: egy halom fotót tettek fel róluk, amiből időről-időre majd szemezgetünk, köszönjük!
Ha Budapesten fürdőzésre adjuk a fejünket, jobb ha felkészülünk tehát egyfajta retro hangulatra, mely a fürdők sajátos belső világából árad. Egyszerűen engedjük át magunkat az élménynek, és ne idegesítsük magunkat olyasmin, amin úgysem tudunk változtatni! Jobban járunk. Inkább élvezzük ki, hogy ebben a fura budai, pesti retro-fürdővilágban minden megtörténhet. De legalábbis sok minden. Vagyis Teo osztja az ókori bölcs, Epiktetosz tanítását, miszerint ne bosszankodjuk olyasmin, ami nincs hatalmunkban. „Ha valamihez hozzá akarsz fogni, emlékeztesd magad arra, hogy milyen az a dolog. Ha fürödni mégy, vess számot magadban mindazzal, ami a fürdőben történni szokott: lefröcskölik, lökdösik, szidják és meglopják az embert.” No azért itt még nem tartunk – de megvan minden kornak a maga baja... Viszont nem furcsa, hogy a görög filozófus éppen a fürdővel példázza gondolatait? (vö. görög fürdőkultúra) A fürdő, mint magának az életnek a szinonimája. Szép gondolat.
Vigyázz, kész, rajt! Készüljünk fel az időutazásra, és akár kössük össze fürdőtúránkat egy kávézással a közeli Bambi Eszpresszóban! Így talán könnyebben ráhangolódhatunk a retro korszakra.
Fotók: www.budapestgyogyfurdoi.hu