Május első péntek estéjén a szentendrei V8 wellness fürdő indított el egy tematikus programsorozatot, melyre a tervek szerint minden hónap első péntekén várják majd a fürdőzés kedvelőit. Már első alkalommal nagy kedvvel csobbantunk, az eseményt mindenkinek szívből ajánlom - annál is inkább, mert Szentendre csodaszép arcát mutatja egy péntek este!
A szentendreieknek persze nem ajánlgatom saját városukat, ám jómagam vagy 8 éve nem jártam itt. A belső kis utcácskákat felújították, az éttermek pedig továbbra is hívogatóan várják a turistákat. Akikből ezen a porhanyós péntek esti kora nyárban nem sok akadt a kisvárosban. Az elmúlt 8 évben Szentendre semmit sem vesztett a varázsából, noha az utcácskák felújításán, az éttermek színvonalán lenne mit bírálni. A Rab Ráby legalábbis láthatólag a hírnevéből él, Teo nem ajánlja senkinek. Keressünk inkább olyan helyet, ahová a helyiek járnak, nem az átmenő forgalom. Nem lesz nehéz, mert ottjártunkkor meglepően csendes volt a kisváros. Csak a Duna-parti vendéglátóhelyeken volt némi nyüzsgés. Igazán kellemes volt magunkévá tenni a girbe-gurba kis utcácskákat, a több helyütt felbukkanó templomokat, és nem utolsó sorban a vörös Lola egészen kiváló fagylalt gombócait anno 1954.
A templomokra rávillan az alkony,
a kúsza város csillog bíborában,
csobban a Duna lassu vize halkan,
mint amikor még őmellette álltam,
hajlik a nyár a hirtelen viharban
és mosolyog, akár az ő korában,
az út, a domb, a lomb is ugyanaz még,
járok, mintha a mult felé utaznék.
(Vass István: Szentendrei elégia)
De nézzük csak mi várt még ránk ezen az estén!
A városközponttól autóval 2-3 perc alatt elérjük a V8-at, azaz a Vizes Nyolcas névre hallgató szabadidőközpontot, ahol étterem, bowling, uszoda is található, ám mi most az esti fürdőzésre igyekszünk. A programsorozat első alkalommal egy fürdőtörténeti vetítéssel és koktélkavalkáddal várta az érdeklődőket. Átöltözünk, egy csobbanás, egy gőz és Teo máris úgy érzi, minden munkahetet így kéne lezárni. Ugyanis a szentendrei séta, majd a wellness azonnal "lerelaxált" mindenkit. Vagy ilyen nincs is? A székely is ezt mondta az állatkerti zsiráfra, mégis ott állt előtte. A fürdőzés a közvetlen emberi kapcsolatok, a fesztelenség, de egyben a meditatív kiüresedés terepe is. Így kellene befejezni minden egyes hetet.
Ezt havonta egyszer - sőt akár két hét múlva is - megtehetjük Szentendrén. A kora esti csúcsforgalomban persze nem könnyű kijutni a fővárosból, akinek nincs kedve hozzá, várja meg az estét, s csak az este 9 órás kezdésre ruccanjon ki a V8-ba. Akkor 10 percre zsugorodik a Budapest-Szentendre távolság!
Mi vár minket a szentendrei fürdőben? Gőz, szauna, utána jégkamra vagy csobbanó medence, és persze egy kis fürcsi az élménymedencében vagy a jakuzziban. Előbbi 32, utóbbi olyan 36 C°-os - ezekben ücsörögve egy csepp intellektuális élményhez is jutottunk a Magyar Fürdőkultúra Kft. jóvoltából, akik egy zenés vetítés keretében megismertették velünk a nagyvilág és benne a Kárpát-medence többezer éves fürdőkultúráját.
Emellett a vállalkozó szelleműek fürdőruha nélküli szaunaprogramokon vehettek részt, sós, majd mézes pealinggel. Ilyesmit akárhol nem élhetünk át! A szaunamester pedig egy csendes-barátságos kockahasú fiatalember. Ha Teo szingli lány lenne, két hét múlva csak őérte kijönne Szentendrére... - de nem az, ezért csak "lerelaxálja" magát.
Tovább a Galériába (fotók: Farkas Ildikó - fürdőfotók / Teo - Szentendre)